A stressz fogalma Selye János nevéhez fűződik. A professzor szerint „jó” és „rossz” stresszt különböztethetünk meg:
Az eustressz jó stressz, amikor leküzdhető, megoldható helyzettel kerül szembe az ember, erősítő hatású.
A distressz esetén fenyegető helyzet alakul ki, mely egyensúlyvesztéssel jár, kellemetlen, ártalmas, fenyegető. Jellemzője a bizonytalanság.
A valamennyi stresszre szükségünk van, mert teljes hiánya enerváltságot okoz, túlzott mennyisége viszont hosszú távon betegséghez vagy irracionális reakciókhoz vezet.
A stressznek 3 szakasza van:
-
Alarm reakció – vészreakció
-
Ellenállás fázisa
-
Kimerülés állapota.
Kortünet, hogy a mai fiatalok legnagyobb többsége képtelen megbirkózni az élet kihívásaival. Fizikai és pszichológia fejlődésük során erre nem készültek fel – pedig Selye János szerint a stressz az élet sója. Rendkívül különböző dolgok váltanak ki kórossá alakuló stresszt az emberekben, amikor képtelenek kezelni az új helyzeteket, veszélyeztető szituációkat. Amikor már kialakul a kimerülés állapota, az már egyértelműen károsítja az egészséget. Ide sorolható a segítő foglalkozásúak körében oly gyakori kiégés vagy „burn out” szindróma.
A stressz összetevői:
-
Stresszorok: a veszélyeztető környezeti hatások.
-
Stressz reakciók: védekezési és alkalmazkodási funkciók, beépített élettani és pszichológiai mechanizmusok.
-
Az érintett személy egyéni alkati és pszichológiai adottságai.
Igen nagy a különbség az egyes személyek között: van, érzelmileg kevésbé éli át a stressz reakciót, de a vegetatív idegrendszer válaszai intenzívek, de olyanok is vannak, akik épp fordítva reagálnak.
És abban is hatalmas különbség van, hogy ami az egyik ember számára már elviselhetetlen helyzet, az a másik számára különös izgalom, pl. extrém sportok.
